A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)

A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE I.

Az eumelanin és a feomelanin bemutatása

A kutyák színöröklődése megértéséhez nagyon egyszerű kulcs vezet. Csak annyit kell megjegyeznünk, hogy kétfajta pigment (festékanyag) felelős a kutyák színéért. Mégpedig minden kutya minden létező színváltozata és színmintázata ettől a két pigmentfajtától függ. Mindkét pigmentnek megvan a maga alapszíne, amit aztán a különböző gének módosíthatnak.

A két pigmentfajta egyike az eumelanin, aminek alapszíne fekete. A kutyán található összes fekete területet az eumelanint termelő sejtek hozzák létre. Vannak azonban olyan gének, amelyek megváltoztatják az eumelanin színét, és májszínűvé (barnává), kékké (szürkévé) vagy Izabella színűvé (egyfajta poros fakó barnává) változtatják azt. Ha a kutyában jelen van bármelyik olyan gén, amelyik a fekete eumelanint májszínűvé, kékké vagy Izabella színűvé változtatja, akkor a rajta található összes fekete színű terület a megfelelő új színre fog változni. Ez azért van így, mert ezek a gének gátolják és/vagy módosítják az eumelanin termelést, így a sejtek képtelenek a teljes erejű szín megjelenítéséhez szükséges pigment-mennyiség termelésére. Ezért aztán a kék vagy Izabella színű kutyákat „hígított” névvel is illetik. Az ilyen kutyákból vagy hiányzik az a gén, ami megmondaná a sejteknek, hogyan termeljenek megfelelő eumelanint, vagy a sejtek tudják ugyan, hogyan kellene termelniük, de nem képesek rá.

A szőrszín meghatározása mellett az eumelanin fontos szerepet játszik a kutya minden más olyan testrészének színmeghatározásában is, ahol lényeges a szín, például a szemek vagy az orr esetén. A kutya által termelni képes eumelanin fajtájától függően lesz például az orr is fekete, barna, kék vagy Izabella színű. A szivárványhártya színét pigment-rétegek alakítják ki, és a kutyákra legjellemzőbb barna szemszínt is az ezekben a rétegekben található fekete eumelanin okozza. Ha egy kutyában megváltozik/korlátozódik az eumelanin termelése, akkor a szivárványhártya sem képes többé kellő mennyiségű eumelanint termelni. Ez azt jelenti, hogy a szemekben található sötét pigment világosabb árnyalatú lesz, a szemek pedig világosbarna, sárga vagy aranysárga színűvé válnak.

A fenti képen az eumelanin néhány színváltozata látható. A fekete az alapértelmezett, amit aztán az egyik génkészlet májbarnává változtathat, majd egy másik génkészlet a feketét és a májbarnát kékké vagy Izabellává alakíthatja. A kék szín higított fekete, az Izabella pedig higított májbarna.

Amikor „feketén pigmentált”, „májbarnán pigmentált”, stb. kutyákról beszélünk, ezek alatt azt értjük, hogy az illető kutya ilyen színű eumelanin termelésére képes. Néha azonban az ilyen kutyák szőrében egyáltalán nincs eumelanin, hanem a bőrsejtjeik csak a másik pigmentfajtát termelik, az úgynevezett feomelanint. Azért nevezzük őket mégis ilyen vagy olyan pigmentáltságúnak, mert az orrukra tekintve megállapíthatjuk a „pigmentszínüket”. A fekete orr azt jelenti, hogy a kutya fekete eumelanint termel, és így tovább. Zavaró lehet ugyan, ha a fentiek alapján beszélünk egy kutya pigment-színéről, mert mint már tudjuk, nem az eumelanin az egyetlen pigmentfajta. De mivel elterjedt gyakorlat a fenti kifejezés ilyetén használata, jobb híján barátkozzunk meg vele.

Az eumelaninnál kevésbé fontos második pigmentfajta a feomelanin, ami vörös színű. A „vörös” kifejezés e tekintetben egy egész sorozatnyi színt takar, a mélyvöröstől kezdve a világos krémszínűig, és beleértve az aranysárgát, sárgát és narancssárgát is. Így tehát, amikor csak vöröset említünk, akkor a vörhenyes színek egész színtartományát értjük alatta, hacsak külön máshogy nem pontosítjuk.

Feomelanin kizárólag a szőrzetben termelődik. Nincs a szemben vagy az orrban, így tehát ha bármelyik gén befolyásolja a feomelanin színét/intenzitását, annak nem lesz semmilyen hatása a szemek vagy az orr színére. Ezeken a területeken kizárólag eumelanin található, így a szemszínt vagy az orr színét csak az eumelaninra ható gének befolyásolhatják.

A fenti képen a feomelanin néhány színváltozata látható. Az eumelanintól eltérően ennek nem két meghatározó alapszíne van (a fekete és a májbarna, illetve az ezek higított árnyalatának számító kék és Izabella), hanem inkább csak egy színű, amelynek az intenzitása változik. A legintenzívebb feomelanin szín a mélyvörös. Az alapszín valószínűleg az aranysárga, amelynek intenzitását aztán a különböző gének növelik vagy csökkentik (azaz megmondják a sejteknek, hogy nagyobb mennyiségű pigment-részecskét termelve erősítsék a színt, vagy kisebb mennyiséget termelve gyengítsék, és ez által világosítsák a színt).

Nos, eljutottunk tehát idáig, de ez látszólag közel sem magyarázza meg az összes szőrszínt, mert mi a helyzet például a fehér színnel?

Ennek megértéséhez elöljáróban tudnunk kell, hogy a fehér igazándiból nem külön szín, azaz a fehér szőrszínt nem valamilyen pigment okozza, hanem éppenséggel a pigment hiánya! A fehér színű szőrzetből ugyanis hiányzik mind az eumelanin, mind pedig a feomelanin. A kutyán egyszerűen akkor jönnek létre fehér színű területek, amikor a sejtek egyáltalán semmilyen pigmentet sem képesek termelni. Ez néha az egész kutyát érinti, mint az albínók esetében, néha pedig csupán egyes testrészeit vagy testtájait, mint például a fehér jegyek esetén. Érintheti a szemekben és az orrban folyó eumelanin-termelést is, ilyenkor lesz az orr rózsaszín, a szem pedig kék (vagy valódi albínók esetén piros). Létezik egy második típusú fehér szín is, amelyet az úgynevezett csincsilla-gén okoz. A csincsilla-gén hígítja a vörös feomelanin pigmentet úgy, hogy a rendesnél kevesebb pigment-részecske termelésére készteti a sejteket, így a szín világosabbá válik. Ha a szín nagyon felhígítódik, fehérré válhat. Sok fehér kutya szőrének enyhén elefántcsont-fehér/krémszínű fénye van, mert a sejtjeik még mindig termelnek egy nagyon kis mennyiségű pigmentet. Ez efféle fehérség nem érinti az eumelanint, ezért a szőrzeten található minden fekete/májbarna/kék/Izabella terület változatlanul sötét marad, úgyszintén a szemek és az orr is.

A kutyák színét meghatározó gének két dologért is felelősek: egyrészt meghatározzák az eumelanin és feomelanin színeit és árnyalatait, másrészt szabályozzák ennek a két pigmentfajtának az eloszlását. Egyes sejtek számára előírják, hogy termeljenek eumelanint, másoknak, hogy termeljenek feomelanint, néha pedig azt, hogy egyáltalán ne termeljenek semmilyen pigmentet sem. Azt, hogy pontosan melyik sejteknek pontosan minek a termelését írták elő, azt az örökölt génkészlet határozza meg, habár bizonyos fokig ez véletlenszerű is lehet (pl. a kölyköknek a szüleiktől enyhén különböző fehér jegyeik lehetnek, vagy más helyen vannak a foltjaik, stb.). Néha a gének még azt is megmondhatják a sejteknek, hogy időről-időre módosítsák a termelt pigment fajtáját. Ez azt jelenti, hogy a szőrszál a növekedése közben például fekete és vörös csíkozást kaphat, mert a sejt egy darabig fekete eumelanin pigmentet termelt, majd vörös feomelanin termelésére váltott, később esetleg újra vissza feketére, és így tovább. Az effajta fekete-vörösen csíkozott szőrszálakból álló bundával rendelkező kutya általános képe távolabbról szemlélve rendszerint egyfajta piszkos/sáros barna színt mutat, közelről pedig egyértelműen látható lesz a szőrszálak fekete része is. Az ilyen szín neve aguti vagy vadas, és nagyon jó rejtő színnek számít a természetben. Kutyáknál nem túl gyakori szín, leggyakoribb a farkasoknál.