ALAPOK
Az, hogy milyen célokat választ, illetve hogy milyen célok felelnek meg leginkább a kitűzött céljainak, nagyban függ a környezettől, illetve a lehetőségektől. Az azonban sokkal egyértelműbb, hogy milyen célokat nem választhat soha! Soha ne dobjon emberre vagy állatra, illetve olyan dolgokra, amiben nem szeretne kárt tenni! És ezek körébe tartoznak az élő fák is! A késdobálás sport, nem pedig támadó vagy önvédelmi jellegű cselekedet, és nem is egyfajta vadászati mód! Felejtse el a népszerű akciófilmeket, és vegye tudomásul, hogy a való világban szinte soha nem adódik olyan helyzet, amikor fegyverként kellene használnia egy dobókést! Egy kés sok mindenre használható, többek között fegyverként is! Ha azonban okosan végiggondoljuk a dolgot, akkor nagyon is logikus, hogy a késdobás sem támadáshoz, sem pedig önvédelemhez nem ésszerű, hiszen ha a dobás akár csak a legkisebb mértékben is pontatlanra sikerül, akkor a dobással egyszersmind megfosztottuk magunkat az egyetlen önvédelmi fegyverünktől is! (Ha pedig más fegyverünk is van, akkor azért nem ésszerű a kést használni!) Vannak ugyan rá példák, hogy támadás során hatékonyan használtak egy eldobott kést, a példák száma azonban véges, és a bennük szereplő dobók is átlagon felüli képzettséggel rendelkeztek. Ugyanígy, vadászatban is csak nagyon kevés ember képes sikeresen használni a késdobást. Az ehhez szükséges tudás és gyakorlat kivételes, a hozzávaló kés pedig különleges tulajdonságokkal rendelkezik mind súly, mind méret, mind pediglen egyensúly tekintetében. A kések ölőereje a modern lőfegyverekkel összehasonlítva nagyon csekély, ezért a sikerhez az kell, hogy nagyon pontosan és nagyon erősen találjunk el vele egy létfontosságú területet a vadon. Máskülönben a sebzett vad megugrik, elmenekül, szenved, és ha esetleg később el is pusztul, mindenképpen magával viszi a nagyon spéci (és így nagyon nem olcsó!) dobókésünket is! Azt se feledjük, hogy kis hazánkban a dobókéssel történő vadászat illegális, sőt állatkínzásnak minősül! Élő fába se dobáljuk a késünket. Főleg a kezdő késdobálók használják előszeretettel célpontnak a fákat. A fák azonban sok szempontból nagyon rosszul megválasztott célpontok. Először is élőlények és az ismételt késdobások tartós károsodásokat okozhatnak bennük, vagy akár el is pusztíthatják a fákat. Másodszor, többé-kevésbé kerek alakúak, és így csak viszonylag kicsi és kritikus célterületet nyújtanak. Ha az eldobott kés nem találja el ezt az általában csak 10-20 cm szélességű területet, akkor valószínűleg lepattan a fáról és esetleg mindörökre elveszik a bozótban vagy az avarban. De ha meg is találjuk, akkor is közel annyi időt fogunk a kések keresgélésével tölteni, mint magával a dobással, ami igencsak lelombozó. Az sem szokatlan továbbá, hogy az ilyen becsapódásokból eredő megterhelés károsítja vagy eltöri a kést, vagy a visszacsapódó kés esetleg megsebezheti a közelben tartózkodókat vagy magát a dobót.
A cél nagyon fontos a késdobálás általános biztonsága és a szórakozás szempontjából. Egy jó célpont sok örömet szerezhet, és fordítva! Gondolkodjunk tehát és legyünk kreatívak, egy jó célpont elkészítése se nem nehéz, se nem drága művelet.
Míg az előző fejezetben megtárgyalt dobófal elsődleges feladata a mellédobott kések megállítása, felfogása, és csak másodlagosan érdemes azt céltárgynak is használni, addig a céltábla elsődleges rendeltetése az, hogy ebbe magába történjen a dobás, azaz hogy lehetőleg ebbe a felületbe álljon bele maga a kés. A kés tervezett becsapódási területének anyagát gondosan válasszuk meg, hiszen ez nagyban befolyásolhatja az eredményeinket, a biztonságot és a késeink élettartamát is!
A legegyszerűbb módszer tehát az, ha nincs külön dobófal és céltárgy, hanem maga a dobófal tölti be mindkét szerepet. Ilyenkor az a legjobb, ha egy nagyobb összefüggő dobófalra egyszerűen felrajzolunk, felfestünk egy vagy több céltáblát vagy kijelölünk azon egyéb célterületeket. (Tűzhetünk rá papírból kivágott célokat, céltáblákat, kártyalapokat, söralátéteket, papírtálcákat, stb. Ragaszthatunk rá szigetelőszalagból készült csíkokat, formákat, célkereszteket. Festhetünk rá akár egész elképzelt „jeleneteket” is, ember- vagy állatalakokat, túszejtést, támadót, stb.) Előnyük, hogy nem kell külön céltárgyakat készítenünk. Hátrányuk, hogy elhasználódás esetén általában jóval nehezebb a cseréjük, mint a céltárgyaknak.
Egy jóval rugalmasabb megoldás az, ha a dobófalra külön céltárgyakat rögzítünk. Ezek lehetnek „miniatűr” dobófalak (dupla deszkafal, rönkszelet, egyéb), amire ugyanúgy elhelyezhetők vagy felfesthetők a tulajdonképpeni célok, mint a dobófalra, ám sokkal könnyebben mozgathatók, cserélhetők, javíthatók. Ha más szálirányú célra van szükségünk (pl. a függőleges és vízszintes dobások gyakorlásához), akkor például elég egyszerűen elfordítanunk egy dupla deszkafalat a dobófalon, és máris minden rendben van. (Még jobb a rönkszelet használata, hiszen ennél mindegy, hogy milyen helyzetben csapódik bele a kés.)
A kés hegyének kímélése érdekében a céltárgyakra valamilyen puhább fedőréteget is rögzíthetünk. Erre jó például a többrétegű, rétegenként összeragasztott kartonpapír, hullámpapír. Egy 10-20 rétegű ilyen csillapító papírbevonat mögé szinte alig kell már dobófal. További előnye, hogy rossz dobás esetén csökkenti a lepattanó kés által okozott zajt, csörömpölést. Hátránya, hogy nehéz kések használata esetén, illetve rossz időben hamar tönkremegy. (Nagyon jó viszont a dobófal elé a földre leterítve: csökkenti a lepattanó kések sérülését, illetve csökkenti annak zaját.) Ugyanígy használható a régi szőnyeg, padlószőnyeg, takaró, ponyva, farostlemez, hungarocell is. (Tehát nem önmagukban, hanem hátulról céltárggyal és/vagy dobófallal szilárdan megtámasztva azokat!) Az időjárásra kényesebb felszereléseket tervezzük leszerelhetőre, és esőben vigyük száraz helyre!
A dobás gyakorlásánál eleinte sok dobásunk fogja elkerülni a céltáblát, nem áll bele, lepattan, mellémegy, stb. Ilyenkor még inkább a kés használódik el, semmint a céltábla. A gyakorlás folytán azonban egyre inkább betalál minden dobásunk, mégpedig egyre inkább a céltábla közepe felé. Ez egyben azt is előre vetíti, hogy az idő múlásával leginkább a céltábla közepe fog elhasználódni, mintegy „kráter” keletkezik abban. Egy egycollos deszkát még viszonylag könnyű késekkel is napok alatt ki lehet lyukasztani, nehéz dobókésekkel pedig mindez órák alatt megoldható, nem beszélve arról, ha fejszét is szeretnénk dobálni! A vastagabb palló, gerenda vagy rönkszelet sokkal tovább bírja, ezért ha csak lehet, a céltárgy és/vagy dobófal minimum 15-20 cm vastagságú tömör puhafa legyen. A vékony célokat gyakran kell majd cserélni, a vastagok, ha részben elhasználódtak, megfordíthatók és még egy ideig újszerű állapotban használhatók. Ha hozzáférünk kellő mennyiségű és minőségű rönkfához vagy gerendához, egyszerűen halmozzuk azokat biztonságosan egymásra úgy, hogy az egyik végük egy síkban legyen, és azt használjuk dobófalnak/céltáblának! Egyrészt a bütübe dobni sokkal kényelmesebb és biztonságosabb, a kés minden helyzetben könnyebben beleáll, mint a határozott szálirányú deszkákba, másrészt, ha elhasználódik, egy motorfűrésszel egyszerűen levágunk belőle egy darabot, és mehet minden tovább.
Ha egy rönkszeletet láncon vagy kötélen lelógatunk egy faágról vagy tartóbakról, ezzel könnyen beállíthatjuk a cél földtől való magasságát, illetve a rönkszelet megpörgetésével vagy meglódításával „mozgó célokat” is létrehozhatunk magunknak.
Egy bizonyos szint elérése után (amikor már természetessé válik, hogy következetesen beletalálunk a céltábla közepébe) sokat segíthet az érdeklődésünk fenntartásában az, ha nem mindig ugyanúgy, ugyanabba a céltáblába dobunk. Ilyenkor jól jön egy kis kikapcsolódás, amihez nagyon jók a különféle késdobálós játékok (lásd ott), illetve az, ha szokatlan céltárgyakra illetve szokatlan módokon dobunk. (Különböző gyümölcsökre/zöldségekre, használati tárgyakra /sörösdoboz, söröskupak, kártyalap, névjegy, stb./, ülve, hátrafelé, bal kézzel, két kézzel, egyszerre több késsel, felváltva más és más késsel, szokatlanul távolról, egységnyi idő alatt minél több késsel célba találva, stb. Biztonságos környezetben és megfelelő késsel nagyon érdekes tud lenni a „hatásbemutató” is, amikor különböző tárgyakra dobva megvizsgáljuk, milyen hatással van azokra a kés becsapódása /ruhadarabok, lábbelik, hentesáruk, csontok, deszkák, műanyag- és lemezáruk, stb./).