Blue Steel
                    Amit a késdobálásról tudni érdemes...

ALAPOK


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Célzási alapok II.


A konzisztens célzást nagyban elősegíti, ha nem dobunk teljes erővel! Fontos ugyan megtanulni az erős dobásokat, de nem szabad elfelejteni, hogy a fáradtsággal együtt a „teljes erővel” kifejezés tartalma is változik, és a megszokotthoz képest gyengülő dobásaink rendre túl fognak pörögni, azaz még változatlanul jó célzás mellett is sorra alá fogunk dobni a célnak! Tanuljunk meg különböző erővel dobni, majd ha úgy adódik, adjunk is bele mindent, viszont ha 50-60 dobást kell sorozatban leadni a lehető legnagyobb pontossággal, akkor válasszunk olyan dobáserőt, amit a dobássorozat végéig azonos szinten vagyunk képesek tartani, és akkor jó eredményre számíthatunk.

 

A gyakorlás nagyon fontos, és minél többet gyakorolunk és tanulunk a hibáinkból, annál jobbak leszünk. Kerüljük azonban a túl sok gyakorlást, mert ha szellemileg-fizikailag kimerülünk, de mégis tovább gyakorlunk azzal éppen az ellentétes hatást érhetjük el: a vérünkbe ivódik az összes olyan rossz mozdulat, amit csak a fáradtság diktál! A sok felesleges séta elkerülés érdekében használjunk egynél több kést, de ezeket ne dobjuk ugyanabba a céltáblába! Ha érezzük, hogy fáradunk, dobjunk egy elfogadhatót lezárásképpen, majd tegyük félre egy időre a késeket.

 

A következetesen jó eredményeket mind érzelmi/szellemi, mind pedig fizikai/külső tényezők egyaránt befolyásolhatják: javíthatják vagy ronthatják. Általában elmondható, hogy a fizikai/külső tényezőket sokkalta könnyebben befolyásolhatjuk a magunk előnyére, mint az érzelmi/szellemi tényezőket. A következetes jó teljesítményünket még tovább javító fizikai tényezők közé tartoznak a következők: megfelelő fizikai erőnlét és jól megválasztott dobáserő; a kés alapos, zsigeri szintű ismerete; jó szem-kéz koordináció; konzisztens dobási technika; megfelelő módszertan; jó alapállás/testtartás; megfelelő fogástechnika; megfelelő távolság és testhelyzet; a távolsággal arányosan megfelelő dobási erő; gyakorlat; az elengedési idő helyes megválasztása; a célnak megfelelően megválasztott dobókés; a dobókés képességeinek alapos ismerete. Rossz hír az, hogy ha ezek közül egy is hiányzik vagy hiányos, a várt eredmények elmaradnak, a teljesítményünk romlik. A jó hír az, hogy ezek az elemek tudatos gyakorlással, képzéssel egyszerűen fejleszthetők, hiányuk tehát viszonylag könnyen kiküszöbölhető. Az állandó jó teljesítményt garantáló szellemi/érzelmi tulajdonságokra már sokkal kevesebb ráhatásunk van: a nyugalom/higgadtság; magabiztosság; koncentrálás/összpontosítás; következetesség; célkitűzés/szándék; türelem; elszántság/tudatosság; visszafogottság/tartalék energiák; kitartás/állhatatosság; önmérséklet/önmegtartóztatás; és a tapasztalat fejlesztéséhez többnyire nem elég a késdobálás mégoly profi szintre fejlesztett gyakorlása sem, ezek javításához általános emberi alaptulajdonságainkon kell mintegy túllépnünk! További rossz hír az is, hogy bármelyik belső tulajdonság hiánya ugyancsak leronthatja a következetesen jó célzási eredményeinket.

 

A jó késdobó eredmények elérése és fenntartása rengeteg időt és türelmet követel. Ki kell tűzni egy reálisan elérhető célt, és attól ne hagyjuk magunkat eltéríteni, amíg el nem értük. Tegyük magasra a lécet, de ne keseredjünk el, ha átmenetileg rosszabbul teljesítünk: merítsünk inkább erőt a kudarcokból (is), és csak azért is érjük el a célunkat! Hiszen reálisan megfogalmazott célok mellett az esetleges átmeneti kudarcok könnyen leküzdhetők a folyamatos fejlődéssel.

 

Fentebb már láttuk, milyen rossz hatással lehet teljesítményünkre valamilyen kívánatos pozitív jellemző hiánya. Gyakoribb azonban talán az, amikor a teljesítményt valamilyen nem kívánatos negatív jellemző megléte rontja le. Ezek a „negatív emberi tényezők” is felbonthatóak alapvető fizikai és érzelmi jellegű elemekre. Ezek a negatív tényezők romboló hatással lehetnek az ember teljesítményére. Ha azonban tudatában vagyunk a jelenlétüknek, sokkal könnyebb leküzdeni hátrányos hatásukat is. Sok negatív érzelmi hatás tudatos pozitív hozzáállással/gondolkodással is kiküszöbölhető, míg mások kizárásához vagy tompításához már hosszasabb előkészületek szükségesek. Ezzel szemben a negatív fizikai tényezők túlnyomó többsége puszta technikai gyakorlással, tanulással is elnyomható. A fizikai feltételek javítása terén a (helyes technikával kivitelezett!) gyakorlásnak nincs párja!

 

Vegyük sorra a negatív érzelmi tényezőket.

 

Feszültség: A feszültség a dobó technikájának minden elemét befolyásolja, mind szellemileg, mind pedig fizikailag, tekintet nélkül korábbi tapasztalataira vagy szakszerűségére. A feszültség enyhítésének legjobb formája a verseny előtt végzett fizikai gyakorlat/tevékenység (bemelegítés, próbadobások).

 

Félelem: A félelem gyakorta okozza a késdobók következetlen teljesítményét. A késdobók többsége számukra ismeretlen környezetben vagy helyzetben annak megszokásáig nagyon gyengén teljesít. A félelem legyőzésének legfontosabb hozzávalója az idő, amíg hozzászokunk az ismeretlen környezethez vagy helyzethez. Ne az utolsó pillanatban érkezzünk meg tehát a versenyek helyszínére, adjunk magunknak elegendő időt az akklimatizálódásra. A konkrét, otthon is jól megszokott fizikai gyakorlatok (bemelegítés, gyakorló dobások, fegyverkarbantartás, stb.), illetve ismerős személyek jelenléte szintén segítenek a félelem leküzdésében.

 

Szorongás/aggodalom: Ez a negatív érzelmi állapot általában komoly versenyszámok előtt vesz erőt a dobón, illetve szoros versenyeken bizonyos sorsdöntő dobások előtt, amikor a dolognak úgymond „tétje” van. A relaxálás, meditálás segíthet leginkább a szorongás oldásában.

 

Idegesség: Az idegesség a dobó fizikai képességeinek többségét hátrányosan befolyásolja. A relaxálás, meditáció és a pozitív hozzáállás segíthet legyőzni ezt az idegállapotot.

 

Önbizalomhiány: Az önbizalomhiányban szenvedő dobó általában nem edzett vagy gyakorolt eleget, és ezért nincs elég sikerélménye. Megfelelő mértékű gyakorlással és tréninggel az önbizalomhiány leküzdhető. (Hiszen látja, hogy igenis képes rá!)

 

Koncentrációhiány: A gyenge összpontosítás negatívan hat a következetesen jó teljesítményre, köztük a pontosságra is. A koncentrációhiány leküzdésének legjobb módja a „csőlátás” képességének kifejlesztése és alkalmazása.

 

Félénkség/szégyenlősség: A félénkség önmagában rendszerint nem befolyásolja a dobás fizikai teljesítményét, viszont hozzájárulhat a kisebbrendűségi komplexushoz, ami már hátrányosan érintheti a dobó fizikai képességeit. A félénk dobóknak nagyon erős koncentrációs készség („csőlátás”) kifejlesztésére és alkalmazására kell törekedniük.

 

Kisebbrendűségi komplexus: A kisebbrendűségi komplexus nagyon gyakori a kevés, vagy semmilyen versenytapasztalattal nem rendelkező dobók körében. A gond orvoslásában nagy segítség a tapasztalat, valamint a dobás fizikai alaptényezőinek alapos megismerése. Ne a legfontosabb verseny legyen az első az életünkben! Gyakoroljunk sokat, szerezzünk sikerélményeket, fejlesszünk ki csőlátást! (Lásd: Önbizalomhiány; Koncentrációhiány; Félénkség/szégyenlősség.)

 

Rosszkedv/levertség/változékony hangulat: Az érzelmi változások a dobó teljesítményét általában mind a gyakorlások, mind pedig a versenyek alkalmával következetlenné tehetik, leronthatják a pontosságát. Verseny előtt csökkenthetik a dobó verseny közbeni koncentráló-készségét. Leküzdéséhez nagyon erős csőlátási készség kifejlesztése szükséges.

 

Következetlenség: Késdobás közben a következetlenség előhozhatja vagy megerősítheti a fizikai vagy érzelmi problémákat. („Már megint nem találtam el!”) A következetlenség legyőzéséhez pozitív gondolkodás, magabiztos hozzáállás, erős koncentráció és tárgyilagosság szükséges. A folyamatos gyakorlás és a rendszeres tréning is sokat segít.

 

Rossz kedélyállapot: Leküzdéséhez nyugodt, magabiztos hozzáállás szükséges. A rossz kedélyállapot az összes többi fizikai és érzelmi tényezőre is rányomhatja negatív bélyegét, felerősítheti azok rossz hatását, illetve eddig rejtett negatív tulajdonságokat hozhat felszínre! Az összesített hatások pedig lerontják a következetességet, végső soron pedig a pontosságot is. Mindig őrizzük meg hidegvérünket, és ne rágódjunk az elmúlt versenyek eredményein!

 

Most vegyük sorra a negatív fizikai tényezőket is.

 

Túlzott erejű dobások: A túlzott erővel végrehajtott dobások a következetesség és a pontosság ellen hatnak. A dobás erejét mindig arányosítsuk a késhez, a távolsághoz, a céltárgyhoz, a feladathoz, illetve tartsuk észben, hogy a dobás ereje egyforma legyen az azonos egyéb feltételű sorozatok valamennyi dobása esetén! Ha az erőnket egy hatvan dobásos sorozat első néhány tucat dobásában kimerítjük, akkor lehet ugyan, hogy a többi dobást is „teljes erőből” hajtjuk végre, csakhogy ez a „teljes erő” már nem ugyanaz a „teljes erő”, mint ami a sorozat elején volt! Ebben is gyakorlat teszi a mestert!

 

A kés ismeretének hiánya: A gond itt a kevés gyakorlással, illetve az ebből fakadó ismeret- és tapasztalathiánnyal van. Leküzdésében csak a több gyakorlás segíthet.

 

Gyenge szem-kéz koordináció: Ha a dobó egyébként jó fizikai állapotban van és nincs egyéb ismert oka a rossz szem-kéz koordinációnak, akkor ennek oka többnyire a nem megfelelő fogás, illetve távolság/testhelyzet/alapállás, vagy dobás. Ezek a tényezők egymással is kölcsönhatásban vannak, ezért nagyon fontos, hogy a dobó megértse ezeket a kölcsönhatásokat/folyamatokat, máskülönben óhatatlanul következetlenség illetve pontatlanság lesz az eredmény.

 

Technikai következetlenség: Gyakorta ez a fizikai tényező felelős a következetlen, pontatlan röppályáért. Versenyhelyzetekben soha ne kísérletezzünk ki nem próbált dobási stílusokkal. A probléma leküzdhető, ha pontosan megértjük és begyakoroljuk a múltban már sikeresen bevált módszereket.

 

Rossz módszertan: Ha a kés A-ból B-be történő eljuttatásához szükséges megfelelő módszerek ismeretének hiánya miatt alkalmi fogásokat, alapállásokat, illetve röppályát alkalmazunk, az eredmény következetlenség, hibás teljesítmény, rossz készségek begyakorlása lesz!

 

Rossz testtartás: A rossz testtartás a késdobás összes fizikai tényezőjére kihatással van. A következetes célzás és röppálya eléréséhez az egyensúly, súlypont és egyenes testtartás szükséges. A helyes testtartás tükör előtt vagy videóra rögzítve gyakorolható.

 

Rossz fogási módszerek: Habár a kés sokféle módon megfogható, a dobónak mindegyiket alaposan ismernie kell ahhoz, hogy eldönthesse: egy adott helyzetben melyik számára a legmegfelelőbb. Helytelen fogási módszerek használata esetén a kés elengedése is alkalomszerű lesz, ami következetlen, pontatlan dobásokat eredményez.

 

Helytelen testhelyzet/alapállás: Habár a kés sokféle testhelyzetből/alapállásból eldobható, a dobónak mindegyiket alaposan ismernie kell ahhoz, hogy eldönthesse: egy adott helyzetben melyik számára a legmegfelelőbb. A dobó testhelyzete meghatározhatja a késnek maximálisan átadható energiát, sebességet, illetve behatárolhatja azt is, hogyan látunk rá a célpontra. Alapvetően meghatározza a kés elengedésének helyét és módját is. Ha ezek a körülmények nincsenek egymáshoz igazítva, a dobásunk a testhelyzettől függetlenül pontatlan lesz.

 

Gyenge dobás: Ha a dobó nem dobja a cél megfelelő eléréséhez szükséges energiával a kést, akkor soha nem lehet képes pontos dobásokra sem. Ha a dobás erejét a felmerült probléma ellenére megfelelőnek érezzük, lehet, hogy egy ugyanolyan formájú, de könnyebb dobókéssel kell megpróbálkoznunk. Ha nem így van, akkor viszont növelnünk kell a kés sebességét, amihez többnyire egy újabb dobási technikát is meg kell tanulnunk és be kell gyakorolnunk. Ha ez sem vezet eredményre, módosítanunk kell az alapálláson és/vagy a céltól való távolságon annak érdekében, hogy testünk nagyobb izomtömegével segíthessük a kés erőteljesebb becsapódását.

 

Gyakorlat hiánya: Rendszeresen tartsunk gyakorló és tréning eseményeket, minden eseményhez rendeljünk valamilyen konkrét és reális célt. Ha így teszünk, akkor az egyes tréningek nemcsak hatékonyak lesznek, hanem szórakoztatóak is. A gyakorlat hiánya katasztrofálisan rontja a teljesítményt.

 

Elengedési idő helytelen megválasztása: Ha mind a célzás, mind a használt módszertan, mind pedig a röppálya kifogástalan, ám mégis következetlenségek lépnek fel (néha mellédobunk), akkor ezt esetleg okozhatja a kés elengedésének kissé rosszul megválasztott időpontja is. Fordítsunk erre különös figyelmet, mert ha ezt nem vesszük megfelelően figyelembe, minden igyekezetünk ellenére örök életünkben következetlenek és így pontatlanok maradhatunk.

 

Rosszul megválasztott kés: Az eddigiekből már nyilvánvaló lehet, melyek a jó dobókés alapvető tulajdonságai. Ha egy bizonyos szint elérése után, minden igyekezetünk ellenére sem fejlődünk tovább, és ennek nem találjuk nyilvánvaló okát, fontoljuk meg egy, az eddiginél is jobb minőségű új dobókés-típus kipróbálását. Nincs ugyanis az a jó dobó, aki egy jobb késsel még jobb ne lehetne!