ALAPOK
A penge részei
1. Az él: Természetesen általában ez a kés legfontosabb része, hiszen ezzel dolgozunk, vágunk. Dobókéseknél kívánatos az él részleges vagy teljes hiánya.
2. Leélezési
vonal: Ettől a vonaltól vékonyodik a penge vastagsága, elvileg nullára. Fontos,
hogy a leélezési vonal honnan indul, hiszen ez adja meg az élszöget. Ha a fok
felé toljuk ezt a vonalat, az élszög egyre kisebb lesz. A kés vágóképessége
növekszik, de bizony egyre érzékenyebb és kényesebb lesz, hiszen vékony. A
dilemma hasonló, mint a keménység és a szívósság viszonyánál. A penge
vastagsága is nagyban befolyásolja, hová kerüljön a leélezési vonal. Vastagabb,
4-5-6 mm-es pengénél akár a penge fokáig is vihetjük, ha elég szívós(!) az
acél, míg egy vékonyabb pengénél (
A markolat
1. Kézvédő, ujjvédő, ami bicskáknál bakni: Nevében szerepel a funkciója. A kézvédő kiemelkedik mind a markolat, mind a kézvédő éle felé, és nem engedi rácsúszni az ujjakat az élre. Ez az alkatrész többnyire fémből, rézből, alpakkából, acélból vagy rozsdamentes acélból készül, de lehet csontból vagy szaruból is. A kéz védelmén kívül még egy feladata van, megvédi a markolat anyagát az ütésektől és a repedésektől. Mekkora legyen a kézvédő? Ha kicsi, átcsúszhat rajta az ember ujja, ha nagy, akadályoz a munkában. Újabb kérdés és választási lehetőség, és újabb vitatkozási alap. Van olyan kés, amelynek nem emelkedik ki a kézvédője, egy vonalban van a markolattal, sőt néha az élvonal alatt található. Hát ennek csak a neve kézvédő. Dobókéseknél ez gyakran csak a penge kiszélesedéséből áll, egyes dobási technikák esetén nem kívánatos lehet.
A kések legfontosabb része a penge.
A fok (gerinc, hát) a penge felső, egyenes vagy ívelt része a markolattól a hegyig vagy a fokél kezdetéig terjedően. Általában élezetlen, egyenes, lapos, letört vagy lekerekített, illetve részben vagy teljesen élezett, fűrészfogas vagy csipkézett, esetleg különlegesen kiképzett (sörnyitó, drótvágó, bélkampó, stb.).
A fokél a penge hátának a fok végétől a hegyig terjedő része. Általában részben vagy egészében élezett, többnyire egy oldalról köszörült. Az úgynevezett hamis fokél a penge fokélet imitáló elvékonyítása, tényleges vágóél kiképzése nélkül. Az ilyen késeken a valódi fokél utólagos kialakítása többnyire lehetséges.
A hegy a fok, fokél vagy hamis él és a valódi él találkozási pontja.
Az él a penge markolattól illetve a ricassótól a hegyig terjedő alsó, élezett része. Kétélű pengéken a fok is részben vagy egészben élezett, vagy ha úgy tetszik, az igazi kétélű pengéken hiányzik a kés foka. A kés éle a penge keresztmetszetétől és a kés használati céljától függően változatos kialakítású lehet (sima, hullámos, recés, fűrészes, stb.), élét a penge anyagától, keménységétől, keresztmetszetétől, éltípusától, és az igénybevételtől függően hosszabb-rövidebb ideig megtartja.
A has a penge általában egyenes vagy enyhén ívelt élét köti össze a heggyel. Általában végig élezett. Minél nagyobb a has, annál jobban vág a penge maga.
A vércsatorna a penge lapjába egyik vagy mindkét oldalon egy vagy több példányban bemélyített hosszirányú vájat, és nevével ellentétben többnyire a kés könnyítését szolgálja.
A kés alakját a rendeltetés és a felhasználási mód határozza meg. Más alakot kíván a döfés és a vágás, a legtöbb pengét azonban igyekeznek univerzálisan kiképezni. A funkcionalizmus mellett komoly szerepe van a kulturális hagyományoknak is. Bizonyos pengék bizonyos területeken váltak divatossá és jellemzővé.
1. Normál kés. A hegy a háton van, az él felfutása jellemzően íves. Szúrása pontatlan, hétköznapi munkavégzésre azonban az egyik legjobb forma ellenálló képessége miatt. Dobókésként is gyakori.
2. Birkaláb. A normál kés ellentéte, a hegy az élen van, így nagyon erős. Szúrása pontatlan, a lefutó tompa hát jellemzően az él irányába tolja a pengét a sebben. Dobókésnek gyakorlatilag alkalmatlan.
3. Tőrkés. A penge szimmetrikus, mindkét oldala élezett, ezért főleg merev pengéjű késeken alkalmazzák, inkább harcra, mint munkára való. A hegy a kés hossztengelyén helyezkedik el, ami ideálissá teszi szúráshoz, s egyúttal megrövidíti a vágóél hosszát. Hátránya, hogy egy azonos vastagságú, egyélű pengénél vagy tompább és kicsivel gyengébb, vagy ugyanolyan éles, de jóval gyengébb. Az egyik leggyakoribb dobókés fajta.
4. Japán tanto kés. A különösen erős hegy a háton van, az él meredek ívben fut fel rá. Dobókésnek gyakorlatilag alkalmatlan.
5. Amerikai tanto kés. Hasonlít a japán tanto késre, az elsődleges hegy ennél is az egyenes késháton van. A különbség az, hogy az amerikai tanto kés éle nem hasas ívben fut fel a hegybe, hanem egyenes vonalban, és így az éllel együtt egyfajta másodlagos hegyet is alkot. A rövid él általában síkba köszörült, míg a hosszú él aláköszörült. Dobókéseken ritkán látni.
6. Ívelt letörő hegy. A hegy a hossztengelynél valamivel feljebb található, az él jellemzően ívesen fut fel, a hát lefutása egyenes vagy nagyon enyhén domború. A hát lefutása lehet élezett, felköszörült vagy felköszörülhetetlen. A hegy jól irányítható. A kivágott heggyel ellentétben itt nem annyira hegyes a hegy, ezért aztán annál valamivel masszívabb és erősebb is. Dobókéseken gyakori.
7. Segédkés. A tőrkés életlenebb változata. A penge a tőrkéshez hasonlóan itt is szimmetrikus felépítésű, és a hegy a penge hossztengelyének közepén fekszik. A különbség abban van, hogy a penge csak az elülső részén kétélű, máshol csak az alsó éle van kiköszörülve, így a hátsó részén nyomás fejthető ki a penge fokára. Dobókéseken is nagyon gyakori.
8. Lándzsahegy. A lándzsahegyű penge a letörő penge különleges változata. Az a különlegessége, hogy az úgynevezett fokél vagy hamis él, ami itt teljesen tompa, egészen a penge feléig hátrahúzódik, miáltal az él hasa lényegesen kisebbnek tűnik, mint a letörő penge esetén. Dobókéseken sok változatban gyakori.
9. Kivágott hegy. Ugyanaz, mint a letörő hegynél, de a hát lefutása homorú, és általában, de nem kötelezően, élezett is (fokél). A lejjebb helyezett hegynek köszönhetően a kés nagyon jól irányítható, a legtöbb Bowie-késen ilyen pengeváltozat van. Élezetlen változata a legjobb dobókések közé tartozik.
10. Vércsatorna. Ez egy hosszirányú bemélyedés a penge felső felében, díszítő illetve könnyítő szerepe van, miáltal a pengét jobban irányíthatóvá teszi. Szinte bármelyik pengetípussal kombinálva előfordulhat, leginkább azonban az egyélű pengékre jellemző. Dobókéseken is előfordulhat.
11. Ívelt penge. Az élében homorú ív található. A képen ívelt penge látható ívelt letörő heggyel kombinálva. Hátránya, hogy normál köszörűkővel nem élezhető. Dobókéseken gyakori.
12. Nyúzókés. Az egész penge erősen homorúra formált, hogy a penge hasa lehetőleg nagy lehessen. Mivel a kés hegye a hossztengely felett van, szúrásra nem nagyon alkalmas. Dobókéseken gyakori.
13. Ívelt hegy. A hegy a pengehát fölött helyezkedik el, így az élhossz jóval nagyobb, mint más esetekben. Egyenes szúrásra szinte teljesen alkalmatlan, íves szúrás során azonban pontossága jó. Nyúzásra éppúgy alkalmas, mint a nyúzókés. Dobókésnek gyakorlatilag alkalmatlan.
Normál penge.
Felívelt hegy.
Kivágott hegy.
Ívelt letörő hegy.
Segédkés.
Tőrkés.
Egyenes letörő hegy.
Amerikai tanto.
Birkaláb.
Birkaláb, enyhébb ívvel (igazi neve: wharncliff).
Penge keresztmetszetek/Éltípusok:
1. Lapos él. 2. Skandináv él. 3. Vésőél. 4. Homorú él. 5. Domború él. 6. Szablyaél. 7. Dupla szablyaél, letört pengefokkal. 8. Domború él, kétoldali vércsatornával és lekerekített fokkal.
A vésőél kivételével valamennyi él kétoldalról köszörült és a keresztmetszet függőleges tengelyére szimmetrikus.
A lapos élnek számos variációja van, attól függően, hogy a penge melyik részétől indul:
Sorban: teljesen lapos, félig lapos, skandináv, és ha még lejjebbről indul a tulajdonképpeni él, akkor ide tartozik a szablyaél is. (Hasonlóképpen van ez a vésőéllel is, hiszen az tulajdonképpen nem más, mint egy oldalról köszörült lapos él.)
Találkozhatunk két oldalról asszimetrikusan köszörült élekkel is. Fent egy ilyen látható.